Köztudott, hogy a KÜLTÉRI SPORTHÁLÓK-nak – mint textil-termékeknek – alapvető „ellenségei”
- az egyre intenzívebb UV-sugárzás,
- az eső, hó, jég,
- valamint a koptató igénybevétel;
Az UV-ellenálló képesség a szálgyártás során megfelelő adalékolással egy határig növelhető. A hálót alkotó zsinór szerkezetének gondos megválasztásával, igen erős perem kialakításával a kopásállóság is fokozható.
A KÜLTÉRI HÁLÓK használatának természetes velejárója, hogy folyamatosan a szabadban vannak, télen-, nyáron. A sporthálók túlnyomó többségét vagy polipropilén mikroszálas fonalak alkalmazásával, csomómentes, gépi gyártású hálók alkotják, vagy un. fólia-bázisú, finom-fibrillált, sodrott zsinórból, többnyire kézi csomózással készítik. A téli csapadékok – ónos eső, jég, hó – beszivárognak a hálót alkotó fonalak, zsinórok belsejébe, s ott megfagynak. A jéggé vált csapadék, mint milliónyi parányi jégkristály helyezkedik el belül. A szél, valamint a becsapódó labdák hatására ezek a jégkristályok, mint megannyi parányi „penge” mozognak a fonalak, zsinórok belsejében.
Mozgásuk révén a néhány mikron vékony elemi szálakat, illetve finom fibrillákat folyamatosan darabolják, aprítják.
Ezzel szemben a 250 – 300 mikron vastag monofil (lényegében hasonló huzal, mint a közismert horgász-Damyl) tökéletesen ellenáll ezeknek a parányi „pengéknek”, azok a legcsekélyebb károsítást sem képesek kifejteni a monofil huzalokon.
Ez az alapja annak a tapasztalati tényeken nyugvó megállapításnak, hogy az IGAZI KÜLTÉRI HÁLÓK csak ilyen monofil-bázisú zsinórokból készíthetők hosszútávú, tartós, folyamatos kültéri használatra.
